Az idő pénz. Az elpazarolt idő, elpazarolt pénz. Az eltűnt 20 év minden költségvetési forintja elpazarolt pénz volt. (Nagyságrendileg - szerényen és elegánsan: évi kb 5000 Mrd Ft, összesen 20x5000 Mrd, azaz 100 000 Mrd Ft). Ugyanis minden fillért sokkal hatékonyabban lehetett volna felhasználni.
Most ennek, az elmét és a lelket egyaránt mételyező, össznépi pazarlásnak eredünk a nyomába.
"Amint fent, úgy lent"
A hermetikus bölcsesség örök. Újra meg újra felbukkan különféle köntösökben. Még itt a posztkommunizmus hipermaterializmusában is működik a mesebeli Smaragdtábla igazsága.
A rendszerváltást követően, máig hatóan, kialakult egy hallgatólagos, perverz közmegegyezés a gazdasági-politikai elit, illetve a kis- és középvállalkozók rétegei között, a mindenkori bürokrácia hathatós támogatásával.
Te is lopsz (ott fent), mi is lopunk (itt alant), úgyhogy mindenki "tarccsa" a pofáját (meg a pénztárcáját). A lúzerek pedig azok, akik nem hajlandók, vagy nem képesek kiszívni az élet velejét (a költségvetés pénzét).
Ez, a kádárizmusból eredő, beteg társadalmi szövet és mentalitás az, ami megmérgezi a magyar társadalmat. Az össznépi lopásról mindenki tud, de mégis mindenki letagadja, miután mindenki lop (a legmélyebb tisztelet a kivételeknek).
In memoriam Thorstein Veblen (1857-1929)
A derék norvég-amerikai közgazdász elmúlhatatlan érdeme, hogy keményen pellengérre állította a dologtalan (uralkodó)osztály pazarló életmódját és passzív vagyongyarapodási stratégiáit. Nem kímélte azonban a fogyasztók irigy és kérkedő tömegeit sem.
Korának amerikai gazdasági vezetőiről és a nekik kiszolgáltatott fogyasztói tömegekről vallott nézetei tökéletesen illenek a mai magyar vadkapitalista társadalom ugyanezen két meghatározó pólusára is.
Minél többet lop/harácsol/felhalmoz valaki, annál nagyobb társadalmi megbecsülést szerez. A kádárizmusban erre még büszke életdicsekvés-narrációk épültek, ma megpróbálják letagadni, megmagyarázni a nyilvánvaló gyalázatot.
Veblen mai magyar aktualitását az adja, hogy az általa leleplezett legnagyobb pazarlók, a hozzáadott értéket nem termelő (önfényező) izzadságmentes tulajdonosi, ill. menedzser elit és a hivalkodó neofita fogyasztók iszonytató együttese nálunk különösen gusztustalan elegyet és tömeget alkot.
E két legfőbb pazarló réteg miatt kell elszenvedni az ország romlását: az egyik fizeti a politikai elitet, a másik megszavazza.
Veblen ostorral verné ki mindet a világból.