A privatizáció témájával elérkeztünk pazarlási felmérésünk legátláthatatlanabb, legingoványosabb és kiemelkedően legnagyobb tételéhez.
Természetesen az állami vagyon lebontása, a magánosítás önmagában nem elítélendő, mivel alapvető feltétele a piaci viszonyok kialakításának.
A legfőbb probléma mindezzel, az áron aluli értékesítés ténye, és az abból adódó hihetetlen mértékű deficit, ami azóta is súlyos teherként hárul az ország gazdaságának és mindenkori költségvetésének, ezáltal a mezei adófizetők zsebének rovására.
Mindehhez csak egy kérdés: hogyan várható el azoktól a vállalatoktól a normális piaci működés követelménye, amelyek nem piaci viszonyok közepette jöttek létre?     
És egy populistának látszó megjegyzés: a privatizációban elvesztegetett milliárdok Magyarország több éves költségvetését teszik/tehetnék ki, a legpesszimistább számítás szerint.


Vállalatok privatizációja vs. közvagyon privatizációja

A magánosítás 18 éves összbevétele, a kormány privatizációt lezáró jelentése szerint 3000 milliárd Ft, adminisztrációjának költsége pedig ennek a kb. fele 1500 milliárd Ft volt. Az 1615 db egykori állami vállalatból 139 maradt meg mára, vagyis 1476-ot adtak el. Ezek szerint kb. 2 Mrd Ft átlagáron adták el e vállalatok darabjait. A legnagyobb összegű (opciós) értékesítés a Mol eladása (2006-ban) volt 237 Mrd Ft-ért, a következő pedig a Matáv nyilvános részvénykibocsátása (1997-ben) 82 Mrd Ft értékben. A megmaradt 139 vállalat értékét 918 Mrd Ft-ban tartják nyílván (2007-ben).
http://index.hu/gazdasag/magyar/prije090122/

A kormány hivatalos jelentéséhez képest Bogár László (ellenérdekű fél!) korábbi számítása (becslése?) elképesztő mértékű különbséget mutat, pedig abban a legnagyobb bevételt hozó Mol eladása még nem is szerepelhetett. 
"1990-ben a közvagyon mai áron kb. 150 milliárd dollár lehetett, az állam nettó adóssága pedig 30 milliárd dollár. 2005-ben az állam nettó adóssága 70 milliárd dollár, a vagyona viszont már csupán 30 milliárd dollár. 15 év alatt tehát a magyar közvagyon 160 milliárd dollárral csökkent."
http://www.gondola.hu/cikkek/50599

Az államadóságot itt most nem számolva, a teljes közvagyon (az állami vagyon) Bogár dr. szerint 150 milliárd dollárról 30 milliárd dollárra csökkent az 1990-2005 közötti időszakot tekintve. Ez 120 milliárd dolláros (privatizációs) veszteség, mai árakon számolva (ahol nagyságrendileg 1 dollár 200 Ft) 24,000 milliárd Ft, (azaz huszonnégyezer milliárd forint). 

Az persze nyilvánvaló, hogy Bogár dr. számításában nemcsak az egykori állami vállalatok áron aluli eladása szerepel, hanem az egyéb közjavak (főként ingatlan vagyon) kiárusítása is.
 
A miheztartás végett a közvagyon (állami ingatlanok, intézmények, közútak, földek, kitermelhető ásványkincsek stb.) mai nagyságrendje 40-50 ezer Mrd Ft.
http://www.ingatlanmagazin.com/8369/Nulla_forintos_Citadella_mennyit_er_a_nemzeti_vagyon


Összegzés: a privatizáció tényleges vesztesége

1. Van tehát egy (hivatalos) vállalati privatizációs összegünk: 3000 Mrd Ft összegben.
Egy minimális pazarlási szorzó szerint legalább kétszeres valós értéket feltételezhetünk (a 20 éves magyar állapotok tükrében) ezen összeg esetében, ami nem került hivatalos kifizetésre (tehát további 3000 Mrd Ft). 

2. És van egy (informális) közvagyon veszteségi becslésünk: 24 000 Mrd Ft összegben, amelyből nem vonjuk le a hivatalos vállalati privatizációs összeget, mivel a saját szorzónk alapján legalább ugyanennyi elpazarolódott még. Ugyanakkor osztjuk kettővel, amit Bogár dr. állít, így is marad 12 000 Mrd Ft elkótyavetélt, elpazarolt forintunk, mai árakon számolva.

Végezetül, nagyságrendileg marad, az elmúlt 20 évre az ilyen-olyan privatizációkra minimum 12 ezer milliárd forintnyi elpazarolt összegünk.  

Mindehhez annyit fűzünk még hozzá, hogy Magyarország éves költségvetésének kiadási oldala nagyjából kb. 8-9 ezer milliárd Ft.
http://www.asz.hu/ASZ/jeltar.nsf/0/C05449A84FCCDF91C12573750031CC0A/$File/0736J0001-tanulmany.pdf